Autóolaj tudós

Alapvető információk a motorolajról:

Valószínűleg mindenki tisztában van vele, hogy az autója motorjának megfelelő működéséhez elengedhetetlen a megfelelő minőségű motorolaj használata. Legtöbbünknek azonban ennél kicsit több ismeretre van szüksége ahhoz, hogy kenőanyagok vásárlásakor megfelelő ismeretek birtokában hozhassunk döntést.

Az autókban használt olaj két elsődleges összetevőből áll: az alapolajból és az adalékokból. Az alapolajnak köszönhetően képes a motorolaj létfontosságú feladatát ellátni, azaz a motor mozgó alkatrészeit kenni, ily módon védve azokat a súrlódás okozta kopástól. Az adalékok oly módon biztosítanak további védelmet a motor számára, hogy a motor szélsőséges hőmérsékleti viszonyai közepette megakadályozzák az olaj elhasználódását.
Az alapolajat nyersolajból (ez a természetes állapotú, földből kiszivattyúzott olaj) finomítják. Ennek a nyersolajnak különböző finomítási folyamaton kell keresztülmennie ahhoz, hogy motorolajhoz felhasználható alappá váljon. El kell belőle távolítani a nem kívánt összetevőket, például a viaszt, a ként és a nitrogénvegyületeket. A telítetlen szénhidrogéneket ki kell vonni, vagy stabilabb molekulákká kell alakítani.

A nyersolajból először vákuumos desztillálással több részt, illetve viszkozitási tartományt különítenek el. Az alapolajgyártásra szánt részeket ezután finomítási folyamatok különféle kombinációival továbbfinomítják.

Motorolaj információk – A finomítási folyamatok

  1. Az oldószerek kivonása – a természetes állapotban jelen lévő telített és telítetlen szénhidrogének elkülönítése.
  2. Hidrofiniselés – a nitrogén- és kénvegyületek némelyikének eltávolítása, valamint az alapanyag színének, oxidációs és hőstabilitásának javítása.
  3. Hidrogénes kezelés – a telítetlen szénhidrogének telítetté alakítása az oldószer kivonása előtti hozam javítása céljából. E folyamat abban is segít, hogy nagy mennyiségű ként és némi nitrogénvegyületet is eltávolít.
  4. Hidrokrakkolás – bonyolult folyamat, melynek során az alapanyag molekulái a kívánt, telített szénhidrogén molekulákká rendeződnek át. A telített molekulák hozama sokkal nagyobb, mint amekkorát hidrogénes kezeléssel és az oldószerek kivonásával lehet elérni.
  5. Hidrogénes izomerizálás – hidrokrakkolással együtt alkalmazva az alapanyag molekuláit a lehetséges legstabilabb formájúvá képes átalakítani.
  6. Adalékanyagok – A motorolajnak számos feladatot kell ellátniuk a legkülönbözőbb működési körülmények között, ezért az összetételben több adalékanyag is található.

Detergens/diszpergens adalékanyagok – a motor tisztaságának fenntartására szolgálnak, a különféle szennyezőanyagokat finom szuszpenzióban tartják, így megakadályozzák, hogy azok a motor létfontosságú alkatrészein lerakódjanak.

  1. Rozsda- és korróziógátlók – feladatuk a motor védelme az égési melléktermékként keletkező víz és savak ellen..
  2. Antioxidánsok – az oxidációs folyamat gátlására szolgálnak, mert az az olaj besűrűsödéséhez és iszapképződéshez vezetne..
  3. Kopásgátló adalékanyagok – finom bevonatot képeznek a fémfelületeken, így megelőzik a fém érintkezését fémmel..
  4. Viszkozitásmódosítók és dermedéspont-csökkentők – segítenek a motorolaj folyékonysággal kapcsolatos tulajdonságainak javításában.

Alapolajok:

A mindenkor használt alap/bázisolajok kölcsönzik a kenőanyagnak az alapvető tulajdonságait, melyek a késztermék végső tulajdonságaiban is közrejátszanak.

Alap/bázisolajok a következők:

  • Ásványi olajok: különböző méretű, alakú és struktúrájú szénhidrogénkötések
  • Hidrokrakk olajok: nemesített ásványi olajok, nagyobb tisztasági fokkal és javított molekula struktúrával
  • Poli-alfa-olefinek: (PAO) a petrokémia szintézises termékei, kémiai úton előállított egyenes vonalú szénhidrogénkötések.
  • Szintetikus észterek: kémiai úton előállított kötések, organikus savak alkohollal, melyek meghatározott méretű, alakú és struktúrájú molekulákból állnak.

Group I

Oldószeres finomítványok, melyek a legkevésbé finomított, legolcsóbban előállítható csoportot alkotják. A szénhidrogén molekulák eloszlása szempontjából nagy szórást mutat, ezért általában alacsony teljesítményszintű, kevésbé korszerű kenőanyagok alkotóelemei.

Group II

A Group I alapolajok csoportjához képest jobb tulajdonságokat mutatnak, köszönhető ez a hidrogénes kezelésnek, mellyel a szénhidrogén láncok hosszúságát próbálják homogenizálni. Jobb tulajdonságokat mutatnak, mint Group I-es társaik, legfőképpen párolgási hajlamban és oxidációs stabilitásban.

Group III

A legjobban, legalaposabban finomított ásványi alapolajok. Egy úgynevezett hidrokrakkolás során állítják elő, mely segítségével az alapolaj tulajdonságai nagyon közel kerülnek a teljesen szintetikus Group IV-es csoport tulajdonságaihoz, azonban azoknál alacsonyabb költségekkel. Nagyteljesítményű motorok és hajtóművek, hosszú csereciklusú kenőanyagainak egyik legfontosabb alapanyaga.

Group IV

Kémiai szintézissel előállított, ún. teljesen szintetikus PAO (polialfa-olefin)bázisú alapolajok, melyek molekulaláncai azonos hosszúságúak és ennek a tökéletes homogenitásnak köszönhetően rendkívül strapabíró, nagyon jó hőstabilitásuk és kiváló stabilitásuknak köszönhetően a csúcsminőségű, hosszú csereciklussal rendelkező kenőanyagok elengedhetetlen alapanyagai.
Group V Kémiai reakciókkal előállított, szintén szintetikus összetevők, melyek az adalékcsomagok formulázásakor, készítésekor játszanak fontos szerepet. Nagy mennyiségben, kenőanyagok alapolajonkénti alkalmazásuk nagyon ritka.

Viszkozitás:

Mivel a gépkönyvek általában teljesítményszinteket vagy jóváhagyásokat írnak elő, a felhasználóknak, egyértelműnek tűnhet a választás… Vagy mégsem, ugyanis sokan pusztán a viszkozitási fokozat alapján választanak olajat.

Viszkozitás a folyadékok folyóképessége. Egy folyadék, mely viszonylag nyúlós, viszkózusnak nevezhető. A víznek például alacsony a viszkozitása a mézhez képest. Ebben a példában a méznek azonos hőmérsékleten magasabb a viszkozitása. Egy jobb minőségű kenőanyag különböző hőmérsékleti és bevetési körülmények között is hosszabb ideig megőrzi állandó viszkozitását. Tehát, ha túl magas viszkozitású olajat használunk az autóban, akkor növeljük a motor belső ellenállását, mivel az alkalmazott olaj belső súrlódása nagy. Extrém esetben a motor teljesítményét is csökkenthetjük rövid ideig a rossz kenőanyag alkalmazásával – sajnos azonban kis viszkozitású anyaggal nem növelhetjük ilyen módon a leadott erőt. Nagy viszkozitás esetén ez a rövid idő, pontosan annyi amennyi idő alatt a motor lenyírja a viszkozitás-módosító adalék hosszú molekuláit egy olyan állagra, ami neki „kényelmes”. Ez nem a motor hibája, csak egyszerűen túl viszkózus az olaj, ami belekerült.

A viszkozitási jellemzõk osztályába sorolását az Amerikai Autómérnökök Egyesülete dolgozta ki elõször. Jele: SAE.

Hidegindításkor az a legjobb, ha az olaj viszkozitása alacsony. Ez azért elõnyös, mivel csökkennek a veszteségek, könnyebb a szivattyúzhatóság és kisebb a kopás, mert gyorsabban áramlik a kenõolaj a súrlódó felületekhez.

Azokat az olajakat, amelyek ezeket a követelményeket teljesítik, téli olajaknak nevezzük és „W” (az angol winter, azaz tél szó rövidítése) betûvel jelöljük. Ezen olajok osztályozása 0W-25W-ig terjed.

Nyáron a nagy viszkozitású olajakkal érhetjük el a megfelelõ kenõhatást, besorolásuk 20W-60W-ig terjed.

Azon olajok, amelyek használata nem egy adott idõszakhoz kötött, hanem egész évben használható, többfokozatú (multigrade) olajoknak hívjuk. Jelölésükre jellemzõ, hogy egy téli és egy nyári besorolási szinttel rendelkeznek.

SAE / °C

0W / -35
5W / -30
10W / -25
15W / -20
20W / -15
25W / -10
20 / 30
30 / 35
40 / 40
50 / 45
60 / 50

Pl. egy SAE 10W-40 viszkozitású motorolaj -25 és +40 °C közötti hõmérséklettartományban használható.

A legfontosabb, hogy az alkalmazott olaj viszkozitási paramétereivel tisztába legyünk. Elõfordulhat, hogy télen a hõmérséklet nagyon lecsökken. Ilyenkor érdemesebb a kopás és a veszteségek csökkentése, valamint a jobb hidegindítás érdekében kisebb viszkozitású olajat használni. Nyáron ennek az ellenkezõje fordulhat elõ.

Kopott motoroknál a tömítettség viszonylagos helyreállítása érdekében a gyárilag elõirt SAE besorolás helyett ajánlatos magasabb viszkozitású olajat alkalmazni.

Teljesítményszintek:

A viszkozitás a motorban történő alkalmazhatóság szempontjából csak egy – de természetesen nem elhanyagolható – tényező. Akik 5W vagy 10W-40-es olajat használnak, nem tudnak túl nagyot tévedni a választásban. Persze itt sem árt megnézni – az árcédulán kívül – az olaj hátoldalán feltüntetett „specifications” vagy „teljesítményszintek / jóváhagyások” részt, hiszen érdemes minél magasabb API S… fokozatot választani. Nem baj, ha az olajban marad tartalék a csereciklus végén. Az egyre magasabb API teljesítményszintek tulajdonságai eltérnek egymástól. Az „S” betű utáni másik nagybetű „A, B…F, G… N” utal a kenőanyag teljesítményére. A minősítést akkreditált laboratóriumban végzett különböző motor- és laborvizsgálatok elvégzése után kapja meg egy kenőanyag.

Az API (American Petroleum Institute) által kiadott teljesítményszintek viszonylag tág határokat engedélyeznek a különböző minősítési szempontok kiértékelésénél. Általában a japán, távol-keleti és amerikai gyártók ilyen teljesítményszinttel definiálják a felhasználható kenőanyagokat.
Ezektől eltérően néhányan vannak, akik külön – az API és az ACEA (az Európai Gépjárműgyártók Szövetsége) alapján – jóváhagyásokat adnak ki, amik annyival többek az előbb említett teljesítményszinteknél, hogy több fékpadi mérést tartalmaznak, amelyek értékhatárai szigorúbbak, mint a teljesítményszinteké. Mondhatjuk, hogy a jóváhagyásokkal definiált olajok biztosabban kielégítik egyes gépjárművek igényeit. Azoknak a gépjárműveknek az esetében sem kell aggódni, ahol a tulajdonos jóváhagyást nem talál, mert az előírt teljesítményszintek használatával nem fognak károsodni a motorok.

Az európai járműgyártók által előírt motorolaj teljesítményszintek:

ACEA: Association des Contructeurs Européen d’Automobiles (Európai Autótervezők Szövetsége)
A szervezet 1991-ben alakult a legjelentősebb európai gépgyártók (BMW, DAF, FIAT, FORD, GM, MAN, MERCEDES-BENZ, PORSCHE, PSA, RENAULT, SCANIA, VW, VOLVO) közreműködésével. Az általa létrehozott teljesítményrendszer 1996-ban került bevezetésre, ekkor a korábban létező európai CCMC rendszer érvényét vesztette.

Az ACEA négy motorolaj kategóriát különböztet meg, ebből a benzin- és dízelmotoros személy- és kishaszon-gépjárművek motorolajainak korábban használt benzines (A), illetve dízel (B) teljesítményszintjeit 2004-ben egyesítették és bevezették az Ax/Bx osztályt. Ezen felül új kategóriaként megjelent a kipufogógáz utókezelő berendezéssel (háromutas szabályozott katalizátor, dízel részecskeszűrő) ellátott gépjárművekhez ajánlott motorolajok (ún. katalizátor-barát) kategóriája, amelyek alacsony SAPS (szulfáthamu, kén és foszfor) tartalommal rendelkeznek. A szigorú kémiai limitnek köszönhetően a „katalizátor” élettartama jelentősen növelhető.

  • Otto- és dízelmotoros személygépjárművek, transzporterek motorolajai: Ax/Bx
  • Otto- és dízelmotoros gépjárművek katalizátorbarát motorolaja: Cx
  • Dízelüzemű haszongépjárművek: Ex

A 2008-ban felülvizsgált, legújabb minősítési rendszer a következő:

A3/B3

Stabil (SAE osztályon belül maradó) viszkozitású, nehéz üzemi körülmények és intenzív terhelés mellett használt motorok teljesítmény kategóriája. A motorgyártók előírásai szerint alkalmas hosszú szerviz intervallumú üzemeltetéshez.

A3/B4

Az A3/B3-04-hez képest növelt dugattyú beragadás elleni védelmet és dugattyú tisztasági előírásokat teljesítő, stabil (SAE osztályon belül maradó) viszkozitású kategória. Általános előírás növelt teljesítményű Otto-motorokhoz, illetve közös gyűjtőcsöves „common-rail” dízelmotorokhoz. B3 előírás esetén is alkalmazható.

A1/B1

Csökkentett belső súrlódású, alacsony üzemi viszkozitású (2,6 mPas < HTHS < 3,5 mPas) motorolajjal üzemeltethető, energiatakarékos motorokhoz fejlesztették ki. Egyes motortípusoknál nem alkalmazható.

A5/B5

Kifejezetten az alacsony súrlódású, viszkozitásstabil, kis viszkozitású (2,6 mPas < HTHS < 3,5 mPas) motorolaj előírású, nagy fajlagos teljesítményű motorok üzemeltetésére szolgál. Alkalmas hosszú olajcsere-intervallumok teljesítésére. Egyes motortípusoknál nem alkalmazható.

Katalizátorral összeférhető olajok:

C1

Stabil (SAE osztályon belül maradó) viszkozitású, alacsony belső súrlódású, energiatakarékos teljesítményszint kategória. Alkalmas dízel részecskecsapdával (Diesel Particulate Filter), illetve háromutas szabályozott katalizátorral szerelt motorokhoz. Biztosítja a kipufogógáz utókezelő berendezések maximális élettartamát. A motorgyártók előírásai szerint alkalmas hosszú szervizintervallumú üzemeltetéshez. A legalacsonyabb szulfáthamu, foszfor és kén tartalmú motorolaj előírás. Az alacsony szulfáthamu tartalom miatt egyes motortípusoknál nem alkalmazható.

C2

C1-04 kategóriával megegyező motorikus követelményrendszerű, de a szulfáthamu, kén és foszfor tartalomra enyhébb előírású kategória. Biztosítja a kipufogógáz utókezelő berendezések maximális élettartamát. HTHS > 2,9 mPas
Az alacsony szulfáthamu tartalom miatt egyes motortípusoknál nem alkalmazható.

C3

C1 kategóriával megegyező követelményrendszerű, de kén és foszfor tartalomra enyhébb előírású, átlagos üzemi viszkozitású (HTHS > 3,5 mPas) motorolaj kategória. Magas bázikusság jellemzi (TBN > 6 mgKOH/g).
Az alacsony szulfáthamu tartalom miatt egyes motortípusoknál nem alkalmazható.

C4

C1 kategóriával megegyező követelményrendszerű, de átlagos üzemi viszkozitású (HTHS > 3,5 mPas) motorolaj kategória.
Az alacsony szulfáthamu tartalom miatt egyes motortípusoknál nem alkalmazható.

Az amerikai gyártól által előírt teljesítményszintek:

Az API (American Petroleum Institute) rendszer a személy- és haszongépjárművek terén Európában teljesen háttérbe szorult, mivel a közúti járművek motorjainál alapvetően az ACEA rendszer és a motorgyártók saját előírásai a kötelező érvényűek.

Az amerikaiaknál – nemcsak a filmekből tudhatjuk, de ha igen, akkor az sem baj, hogy – ami benzines, az személykocsi, ami dízel, az meg teherautó. Ezért az API S sorozat a személygépjármű teljesítményszinteket, míg a C a tehergépjárművekre vonatkozó előírásokat definiálja.

A benzinmotorokhoz használható olajok jele S.
(SA , SB , SC , SD , SE , SF , SG , SH , SJ)

A dieselmotorokhoz használható olajokat C-vel jelölik.
(CA, CB, CC, CD, CD-II, CE, CF, CF-2, CF-4, CG-4)

A jelenleg érvényes API motorolaj specifikációk a következők:

SJ

1996-ban bevezetett teljesítményszint, Otto-motorok egységes kenőanyaga növelt tisztítóhatással, üzemanyag-takarékossággal.

SL

2001-ben életbe lépett, nagyon korszerű, szigorított követelményrendszert (növelt kopásvédelem, tisztítóhatás, öregedésállóság) kielégítő teljesítményszint.

SM

2004-től érvényes teljesítményszint, minden jelenleg használatban lévő benzines gépjárműben alkalmazható. Az SM teljesítményszintű motorolajok jobb öregedésállósággal, jobb tisztítóhatással rendelkeznek és jobb kopásvédelmet biztosítanak. Az SM teljesítményszintű motorolajok közül néhány energiatakarékosnak (EC – Energy conserving) olajnak minősíthető. Ezek az olajok környezet-barátabbak, mint a korábbi teljesítményszintekkel rendelkezők, mert foszfor-, kén- és szulfáthamu tartalmuk korlátozott a jobb katalizátor-kompatibilitás érdekében.

SN

2010 októberében bevezetett teljesítményszint. A specifikációt teljesítő viszkozitási fokozatok közül tartalmazza a 0W, 5W és 10W kategóriákat. 85% bioetanolt tartalmazó E85 üzemanyag használata mellett is tesztelik. Hidrokrakkolt alapolajokat és a legkorszerűbb hamumentes adalékokat használnak fel ezen termékek gyártásához.

Új szabványok: API SN és ILSAC GF-5

2010. októberében két új szabvánnyal gazdagodott a motorolajok világa, ugyanis megjelentek az API SN és az ILSAC GF-5 szabványok. Mindkét szabvány benzinmotoros személygépkocsik motorolajaira vonatkozik, és az autógyárak egy része várhatóan a 2011-től gyártott modellekhez követeli majd meg a kettő közül valamelyiket.

API SN

Az API SN szabványnak megfelelő olajok jobban féken tartják a magas hőmérsékleti lerakódások képződését, csökkentik az üledékképződést és fejlett elasztomer-kompatibilitással rendelkeznek. Azoknál a termékeknél, ahol az API SN szabvány kiegészül a „Resource Conserving” megjelöléssel, ott a teljesítményszint megegyezik az ILSAC GF-5 követelményeivel, azaz az API SN szabvány követelményein túl, az olaj javított üzemanyag-takarékossággal, turbófeltöltő-védelemmel és kipufogógáz utókezelő rendszer kompatibilitással is rendelkezik, továbbá védelmet nyújt a bioetanol üzemű motorok számára is, legfeljebb az E85 kategóriáig. Az API SN minőségű olajok visszafelé kompatibilisek, azaz minden korábbi API szabványú olaj helyett használhatók.

ILSAC GF-5

Az ILSAC GF-5 minőségű olajok kiváló védelmet nyújtanak a dugattyúk és a turbófeltöltő magas hőmérsékleti lerakódásai ellen, csökkentik az üledékképződést és javított üzemanyag-takarékosságot biztosítanak. Ezek az olajok kompatibilisek a kipufogógáz utókezelő rendszerekkel, továbbá védelmet nyújtanak a bioetanol üzemű motorok számára is, legfeljebb az E85 kategóriáig. Az ILSAC GF-5 minőségű olajok visszafelé kompatibilisek, azaz minden korábbi ILSAC GF szabványú olaj helyett használhatók.

Gyártói jóváhagyások:

Ford

  • Ford WS M2C913-A Motorolaj előírás korszerű benzines és dízelmotorokhoz.
  • Ford WS M2C913-B A 913A előírás további szigorításán alapuló specifikáció.
  • Ford WS M2C934-A Hosszú csereciklusú előírás, a legújabb benzines és részecskeszűrős dízelmotorokhoz.

Mercedes-Benz

  • MB 229.1. 1997. január 1-től életbe lépett dízel-, benzines motorolaj jóváhagyás
  • MB 229.3 Szigorított, energiatakarékos ( SAE 0W-, SAE 5W- ) előírás dízel-, benzines motorokhoz.
  • MB 229.31 A 229.31 követelményein alapuló, kémiai korlátozásokkal (alacsony SAPS tartalom) rendelkező specifikáció.

Előírás a dízel részecskeszűrővel épített motorokhoz.

  • MB 229.5 Hosszú csereperiódusú (Longlife Service Oil), energiatakarékos motorolaj, dízel- és benzines motorokhoz.
  • MB 229.51 Hosszú csereperiódusú (Longlife Service Oil), energiatakarékos motorolaj, benzines és részecskeszűrővel szerelt dízelmotorokhoz.

Opel

  • GM-LL-A-025 30.000 km-es jóváhagyás a legújabb benzines motorokhoz.
  • GM-LL-B-025 Szuperhosszú – egyes motorokban akár 50.000 km-es – jóváhagyás a legújabb Opel dízelmotorokhoz.

PSA

2009-ben a Peugeot és a Citroën márkákat jegyző, francia PSA csoport saját motorolaj-szabványokat bocsátott ki, hogy pontosabban meg tudja határozni az általa gyártott autókhoz elvárt motorolajok minőségét és összetételét. Összesen 4 szabványról van szó, amelyekről egyelőre nem sok információ forog közkézen, de azt tudni lehet, hogy mindegyik valamely ACEA szabványra épül.

  • PSA B71 2290 2009-ben bevezetett motorolajszabvány. Alacsony SAPS szintű motorolajat követel meg, amely alkalmas dízel részecskeszűrős konstrukciókhoz, valamint Euro 5 motorokhoz. Az olajnak teljesíteni kell az ACEA C2 vagy C3 elvárásait, illetve további PSA specifikus teszteket.
  • PSA B71 2294 2009-ben bevezetett motorolajszabvány. A megfelelő olajokkal szemben alapkövetelmény az ACEA A3/B4 teljesítése, továbbá meg kell feleljenek bizonyos PSA specifikus teszteknek.
  • PSA B71 2295 Az 1998-as modellévnél korábbi Peugeot/Citroën autókhoz való motorolaj. A teszt követelményei egyenértékűek az ACEA A2/B2 szabvány követelményeivel.
  • PSA B71 2296 2009-ben bevezetett motorolajszabvány. A megfelelő olajokkal szemben alapkövetelmény az ACEA A3/B4 teljesítése, továbbá meg kell feleljenek bizonyos PSA specifikus teszteknek.

Volkswagen

  • VW 500.00 Üzemanyag-takarékos benzines motorolaj (SAE 5W-30, 10W-30, 5W-40, 10W-40) 2000 előtti gyártású motorokhoz.
  • VW 501.01 Általános benzines motorolaj, 2000 előtti gyártású motorokhoz.
  • VW 502.00 Általános benzines jóváhagyás nem feltöltött, korábbi tervezésű motorokhoz.
  • VW 503.00 Meghosszabbított – 30.000 km-es – csereperiódusú, energiatakarékos, SAE 0W-30 viszkozitású motorolaj Otto motorokhoz. (HTHS < 3.0 mPas)
  • VW 503.01 Meghosszabbított csereperiódusú előírás erősen forszírozott (pl. Audi TT 1.8 Turbo és S3 1.8 Turbo) motorokhoz. (HTHS > 3.5 mPas)
  • VW 504.00 A legújabb, változó hosszúságú szervizintervallumra alkalmas (15.000 km/ 1 év, max. 30.000 km/2 év), long life motorolaj előírás Otto-motorokhoz. Alkalmazható Long Life üzemben: a korábbi VW 503 01, 503 00 követelményű motorokban. Normál, 15.000 km-es olajcsere ciklussal: a korábbi (VW 500 00), 501 01 és 502 00 követelményű motorokban.
  • VW 505.00 Turbó-dízel motorolaj előírás korábbi tervezésű VW TDI motorokhoz.
  • VW 505.01 Előírás VW PDE ( Pumpe Düse Einheit – egybeépített dízel adagoló-porlasztó típusú) – TDI motorokhoz.
  • VW 506.00 Meghosszabbított csereperiódusú, energiatakarékos, SAE 0W-30 viszkozitási osztályú motorolaj az új generációs (nem PD TDi ) dízel motorokhoz.
  • VW 506.01 Meghosszabbított csereperiódusú előírás VW PDTDi motorokhoz Magában foglalja a VW 503 00 és 506 00 előírásokat is.
  • VW 507.00 A legújabb, változó hosszúságú szervizintervallumra alkalmas (15.000 km/ 1 év –től max. 30.000/ 35.000/ 50.000 – típustól függően – max. 2 év) long life motorolaj előírás dízelmotorokhoz. Dízel részecskeszűrővel ellátott VW motorok követelménye. Nem alkalmazható: V10 és soros 5 hengeres (R5) VW TDI motorokban kizárólag VW 506 01, illetve 1998-tól 2001 júl.-ig, normál csereintervallumú VW Pümpe Düse (PD TDi) motorokhoz kizárólag 505 01 jóváhagyású motorolaj használható.

Az olaj színe:

Az olaj színének nincsen nincs különös jelentősége, ugyanakkor különböző tényezőktől függ. Ide tartoznak a finomítás folyamatai és alapolajok fajtái, az adalékok és a nyersolajok. Az olaj a használat során sötétedhet, mivel tartalmaz lebegő részecskéket. Ez azért van, mert az olaj a motorból kitisztítja a lerakódásokat és részecskéket, melyek a magas hőmérsékletű égés során keletkeznek. Ezek a részecskék utána az olajban lebegnek, hogy ne tudjanak lerakódni a motorban.

Mi a különbség az ásványi és szintetikus olaj között?

Szintetikus kenőanyagok, vagy szintézises technológián alapuló olajok alapvetően a nyersolajból jövő szénhidrogén molekulákból állnak, melyeket egy finomított termelési folyamat során szétszednek, majd újra összeraknak, hogy a későbbi motorolajnak a lehető legjobb tulajdonságokat biztosítsák, mint például: javított teljesítmény szélsőséges hőmérsékleti, nyomási és terhelési viszonyok közepette. Ásványi kenőanyagok ezzel szemben a nyersolajban természetesen előforduló szénhidrogén molekulákból állnak, melyeket a desztilláció folyamatában a finomítóban szétválasztanak.

Hogy működnek a kopáscsökkentő adalékok?

Megfelelő adalékok segítségével csúszó felületeken egy nagyon vékony réteget lehet felépíteni, melynek a nyírási stabilitása sokkal kisebb, mint a fémeké. Ezek normál körülmények között szilárdak, kopási körülmények között (nyomás, hőmérséklet) ugyanakkor csúszó képesek. Így megakadályozzák a túlzott kopást (berágódás, összeolvadás) igény szerint (fém-fém kapcsolat) a rétegek egy kémiai reakció miatt állandóan újra képződnek.
A kopáscsökkentő adalékokhoz tartoznak az EP (extrem pressure=extrém nyomás) és az AW (antiwear=elhasználódás gátló) EP/AW-adalékok. A legrégebbi EP adalék a tiszta kén. Ezek az anyagok határfelület-aktív anyagok és a poláros csoportokban különböző kombinációkban tartalmazhatnak horganyt, foszfort vagy ként.
A legismertebb képviselőjük a horgany dithio-foszfát – ZDDP (zink-dithio-phosphat), amely kiegészítőleg még öregedés és korrózióálló.
ZDDP adalék, mint kopásgátló különösen induláskor hat a motorokban, ebben a fázisban keverékrezgés (átmenet a csúszó és tapadó rezgés között) zajlik. Ott ahol fém a fémen fut, hő keletkezik. A horgany/foszforkötés reagál a felülettel, és egy további kopás ellen védőréteget képez.

Környezetvédelmi tudnivalók:

A fáradt olaj rendkívül veszélyes hulladék a környezetre és kiemelkedően fontos annak megfelelő kezelése.
Sajnos nagyon sokan nem tudják, hogy mi a módja a fáradt olaj felelősségteljes és biztonságos megsemmisítésének.
Mikor olajat cserélünk a motorban, a fáradt, elhasznált motorolaj megsemmisítésére is kiemelt gondot kell fordítani.
Egészségünkre és környezetünkre is veszélyes a fáradt motorolaj. Futballpálya méretű olajréteg jöhet létre akár néhány deciliter fáradt motorolaj kiöntése révén. Fél liternyi fáradt motorolaj kiöntése pedig kb. félmillió liter édesvizet tesz szennyvízzé.
Tilos és törvénybe ütköző a fáradt olaj

  • Csatornába való kiöntése,
  • Háztartási szemétbe való elhelyezése,
  • Folyókba, patakokba, tavakba, természetes vizekbe öntése,
  • Vagy egyszerűen csak a földre öntése.

Mivel a fáradt olajjal való szennyezés rendkívül gyorsan szétterjedhet, nagyon fontos az elhasznált motorolaj és a használt olajszűrők megfelelő begyűjtése, kezelése és újrahasznosítása.

A használt motorolajat, motorolajos flakonokat, motorolajjal érintkező rongyokat és magát az olajszűrőt is az üzemanyagtöltő állomásokon adhatjuk át. Itt szakszerűen és szervezetten gondoskodnak a veszélyes hulladék elszállításáról, megfelelő kezeléséről, mellyel védjük környezetünket.